Falfűtés

Az eddig taglalt hőérzeti problémák jellemzően a padlóval közvetlenül érintkező emberi láb miatt következnek be. A fal- és mennyezetfűtés esetén ilyen hőérzeti problémával nem kell foglalkozni, így magasabb felületi hőmérséklet engedhető meg, ami magasabb fajlagos fűtőteljesítmény értékhez vezet és ebből következően kisebb fűtőfelület beépítését teszi lehetővé.

A falon elhelyezett regiszterekkel kialakított fűtés és hűtés nagyon jó kompromisszum a padlófűtés/-hűtés és a mennyezetfűtés/-hűtés között, mivel egyrészt nincs lényeges ellentmondás a fűtés és hűtés konvekciós hőátadásának mozgási iránya között (fűtés felfelé, hűtés lefelé), másrészt az emberi test legtöbbször nagyobb felülettel fordul a fal felé, javítva ezzel a sugárzásos hőcsere hatását.

A legjobban alkalmazható felület alatt elsősorban a külső falat értjük. Külső falnál használható ki leginkább, hogy az egyébként hidegebb felületet meleggé változtatjuk. Ezt szemlélteti a alábbi Táblázat, amiben különböző „U” értékű falak esetében vizsgálom azok hőmérsékletét. A fűtésre és hűtésre is egyaránt alkalmas, valamint a függőleges felületek közül itt a legkisebb a bútorozási veszély.

A falfűtést tekinthetjük úgy, mint egy függőleges padlófűtést, már csak azért is, hogy ne kelljen teljesen új fogalomként kezelni. A kedvezőbb hőérzet elérésének lehetősége mellett minden, a padlófűtés vizsgálatánál és méretezésénél megismert és alkalmazott ismeret itt is érvényes.

 

 

Törekedni kell arra, hogy a külső fal hosszán minél egyenletesebben legyen a fűtőfelület kiosztva. A szükségesnél nagyobb falfelület esetén a regiszterekkel ellátott felület magasságát csökkenteni lehet (ált. 2m-nél magasabbra nem érdemes a falregisztereket kiosztani). Kevés padló, fal és mennyezet felület esetén a belső falfelületek használata is lehetséges