Hőszivattyú működése

A hőszivattyú működése azon a fizikai törvényen alapul, hogy a párolgás hőt von el, a lecsapódás pedig hőleadással jár.

A működés során az alacsony forráspontú munkaközeg – amely az elpárologtatóban (elgőzölögtetőben) hőt vesz fel kis hőmérséklet és alacsony nyomás mellett – gázzá alakul. Ez a gáz a szívóvezetékbe kerül, onnan pedig az elektromos energiával üzemelő kompresszor segítségével egy nyomóvezetékbe. A kondenzátorban hőleadás kíséretében, ismét cseppfolyóssá válik. A folyadék állapotú munkaközeg ezután egy expanziós (adagoló) szeleppel elválasztott folyadék- illetve befúvó vezetékbe kerül, ami ismét az elpárologtatóhoz juttatja. Így visszajut a ciklus elejére.

 

 

A fent leírt belső körfolyamat tehát négy fő egységből épül fel:

1. Kompresszor

2. Elpárologtató

3. Kondenzátor

4. Expanziós szelep

 

Az elpárologtató egy hőcserélő, ahol a hőforrás (levegő, talajvíz, föld) hőmérséklete a gáz körfolyamatnak átadódik – a természetben tárolt alacsony hőmérsékletű energiát a hőszivattyú felveszi.

A kompresszor a hűtőközeget összenyomja. Ezzel megnöveli a gáz nyomását és annak hőmérsékletét is. Így már megfelelően magas a hűtőközeg hőmérséklete ahhoz, hogy az épület felé azt le tudja adni.

A kondenzátor egy hőcserélő, ahol a hőleadás történik az épület felé. A környezetből felvett energia itt kerül leadásra. Az expanziós szelep felel a hűtőközeg nyomásának csökkentéséért, így annak hőmérséklete is lecsökken. Ezzel a lépéssel jutunk vissza a kiindulási állapothoz, amikor is a hűtőközeg fel tudja venni a környezetben rejlő újabb „energia csomagot”.